Kálmánchey Rozália gyermek-ideggyógyász az MR1 Kossuth Rádió Tér-Idő című műsorában - 2009.április 30. csütörtök, 14.35.

(Szerkesztett, rövidített változat)

Az egyensúlyérző rendszer - épp úgy, mint az összes többi érzékszervi rendszer - egy fejlődési folyamaton megy keresztül a gyerekkorban. A fejlődési folyamat végeredménye lesz egyebek mellett a későbbi érett agyműködés.

Ha a fejlődésünk folyamán a különböző érzékszerveinket nem éri kellő mennyiségű inger, akkor ez hátráltatja az agy fejlődését. Ezt tapasztalhatjuk olyan gyerekeknél, akik kevesebb ingerben részesülnek pici korukban, mint az átlag gyerek. Az ilyen gyerekek szellemi fejlődése - az agy érése - lassabban halad, és ez olyan mértékű is lehet hogy végleges intellektuális deficitet okozhat. Tehát itt nem csak az egyensúlyérzékelésről van szó, hanem ennek kapcsán az egész idegrendszer fejlődéséről.

Ha egy gyereket nem ringatnak, nem hintáztatnak, nem játszanak vele, akkor ez a rendszer sem kap elég ingerületet és ilyen módon a központja nem tud kellőképpen fejlődni. Ugye tudjuk, hogy a gyerek nagyon szeret hintázni. Ez a hintázás egy ösztönös, a génjeinkben kódolt fejlődési folyamatnak az egyik részjelensége: amikor a gyerek spontán módon a saját idegrendszere fejlesztését végzi. Azért szeret a gyerek hintázni, mert ilyenkor az egyensúlyérző rendszere ingerületbe jön, és ez segíti az agy fejlődését. Tehát ha a gyerek hintázni akar, akkor ne próbáljuk visszatartani, hanem éppen inkább próbáljuk ezt az igényét kielégíteni.

Régen a bölcsőket úgy képezték ki, hogy azt lehessen lökdösni, és ringatni. Ez is egy módszer volt arra, hogy ez a rendszer fejlődjön. Tehát a ringatás, a hintáztatás, a labdázás, és a különböző ügyességi játékok aztán a későbbiekben mind hozzásegítenek a különböző hálózatok kialakulásához és a szellemi fejlődéshez.