Kálmánchey Rozália gyermek-ideggyógyász az MR1 Kossuth Rádió Tér-Idõ címû mûsorában - 2009.április 30. csütörtök, 14.35.

(Szerkesztett, rövidített változat)

Az egyensúlyérzõ rendszer - épp úgy, mint az összes többi érzékszervi rendszer - egy fejlõdési folyamaton megy keresztül a gyerekkorban. A fejlõdési folyamat végeredménye lesz egyebek mellett a késõbbi érett agymûködés.

Ha a fejlõdésünk folyamán a különbözõ érzékszerveinket nem éri kellõ mennyiségû inger, akkor ez hátráltatja az agy fejlõdését. Ezt tapasztalhatjuk olyan gyerekeknél, akik kevesebb ingerben részesülnek pici korukban, mint az átlag gyerek. Az ilyen gyerekek szellemi fejlõdése - az agy érése - lassabban halad, és ez olyan mértékû is lehet hogy végleges intellektuális deficitet okozhat. Tehát itt nem csak az egyensúlyérzékelésrõl van szó, hanem ennek kapcsán az egész idegrendszer fejlõdésérõl.

Ha egy gyereket nem ringatnak, nem hintáztatnak, nem játszanak vele, akkor ez a rendszer sem kap elég ingerületet és ilyen módon a központja nem tud kellõképpen fejlõdni. Ugye tudjuk, hogy a gyerek nagyon szeret hintázni. Ez a hintázás egy ösztönös, a génjeinkben kódolt fejlõdési folyamatnak az egyik részjelensége: amikor a gyerek spontán módon a saját idegrendszere fejlesztését végzi. Azért szeret a gyerek hintázni, mert ilyenkor az egyensúlyérzõ rendszere ingerületbe jön, és ez segíti az agy fejlõdését. Tehát ha a gyerek hintázni akar, akkor ne próbáljuk visszatartani, hanem éppen inkább próbáljuk ezt az igényét kielégíteni.

Régen a bölcsõket úgy képezték ki, hogy azt lehessen lökdösni, és ringatni. Ez is egy módszer volt arra, hogy ez a rendszer fejlõdjön. Tehát a ringatás, a hintáztatás, a labdázás, és a különbözõ ügyességi játékok aztán a késõbbiekben mind hozzásegítenek a különbözõ hálózatok kialakulásához és a szellemi fejlõdéshez.

Pais-Horváth Péter, 9798 Ják, Kossuth utca 35. email: faktura@isiscom.hu telefon: +36 20 462 2584